Valamikor tavasz végén, a selymes fű lágy ölében
a madarak csicsergőző égbenyúló éjcsöndjében
akkor amikor az óra kopott hangon éjfélt ütött
és a kisszobába halovány fény szikraízűn besütött
.
csöndültek csendbontó selymes kellemeslő tiszta hangok
míg künnül a Duna folyó halkszelíd mosta a partot
a padon az estbehangzott testlő szerelmi vallomás
mint érintőleg a lelket a bájos szavakkalhangolás
.
úgy robbant ki a bársonyhal-K-ülönlegeslő sötétbe
ahogy a Nő beleült a Férfi ringató ölébe.
S elhallgattak a daloló - madarak - messze repültek
.
hogy ne zavarják a párost. Ők más világba merültek
kéjlőn élvezték a lopott cukorkaédes perceket
ahogyan hangolták egymás szomjazó szívén a terceket.