A lélek suttogó hangjai
átúsznak a vastag falakon
mint a párizsi impresszió
letűnt Nagyjai: Manet, Degas
szabadon
.
utat törtek a Művészetnek
ezernyolcszázhetvenegy végén
úgy kavarkol a bennünk élő
szürkeízű, sárédes csend is
legmélyén
.
szívünk halk lágyzendülésében
a mélyből kivágyalló hantok
a lélek suttogó hangjai
És egykoron Tain is lerakta
a lantot
.
úgy, mint Flaubert, Monet és Zola
Thomas, Gounod sem volt tétova
csak ment az Újíts, Harcolj örökké
így vált a párizsi impresszi-
Ó... reménytelent sóhajtozó
holtrajátszott körökké!
.