.
Ködökbe vészlő, sötétlő ízű hajnalok
Janika vár, hogy jöjjenek hozzá az Angyalok
s tekinget kis szobája világló ablakán
mert nem érti, mért mondta neki apu hajdanán
.
hogy Őrá is fentről féltveóvón vigyáznak
és megbocsátják minden embernek ha hibáznak
ezek az icikepicike Őrangyalok
mint égbéli harsona, mit annyit elhallgatott
.
síró csecsemőként, édesanyja ölében
anno úgy tűntek el képzeletének ködében
e jótevő, fénybőlszőtt, mennyei bájcsodák
.
S most itt vannak újra az ablakban, hát láss Csodát:
Mától újra tiszták a felfénylő hajnalok
mert Janika várt... S eljöttek hozzá az Angyalok.
.