Várjuk...

.

Ronggyá olvasott levelek az asztalon

S amíg madarak csicsergését hallgatom

Tenéked fénylő tintával visszaírok

illedelmesen, nem úgy... De ha szatírok

.

módjára kitárnám vágyódó lelkemet

mikor esdeklő bájad mélylőn eltemet

akkor én is lemeztelenítve állnék

Néked - ha elfutnál - Mondanám: "De várj még!"

.

mint Venus egykoron Adonist kérlelte

De mi vágyunk-e érzelemholt életre

egy dolgos, siető, modernült korszakon

ahol ma szúgyűlölet ül a tollakon

.

Szeretet, Békesség, Összetartás helyett

és várjuk: Jézus mikor csinál már helyet

másnak is 

e dicsőtékozló

szemmel vert századon.

.

Következő vers

Posted in: komoly versek,várakozás,versek