Mikor tűntek fel az első női költők? ~ Balázs Balázs művei

A női költészetről mindig sok aforizma és sallang szólt. Azonban hogy a gyengébbik nem első képviselői mikor kezdtek el verselni, máig vitatott. Az első ihletett kapott nőkről csupán halovány írásos emlékek maradtak ránk, és az is bizonytalan, hogy ezek melyik korból származnak. De akiknek a nevét először megismerhettük, az nem más volt, mint Bethlen Kata és Szidónia.

Sokáig kell ahhoz visszamennünk, hogy kiderítsük, mikor alakult ki a női költészet. És elég kényes téma is. Hiszen gondoljunk csak bele, a művészet ezen vállfaját mindig is a férfiakkal azonosították. Azt nem tudni, hogy mikor alakult ki az írás ezen vállfaja, viszont elég példának megemlíteni Vergiliust és Horatiust, akik a római birodalomban a költészet aranykorát teremtették meg. És persze ne feledkezzünk meg Livius Andronicu-ról sem, aki Krisztus előtt 204 tájékán latinra fordította az Odüsszeiát, nem is akárhogyan: saturnusi versritmusban. Egyértelmű tehát, hogy a költészet, mint irodalmi műfaj, már az ókori Rómában is kitüntetett szerepet képviselt. Ha átnézzük az egykori dokumentumokat, forrásokat, csak egy szépséghibával találkozhatunk: képviselői kivétel nélkül férfiak voltak.

Felvetődik hát sokak számára egy teljesen nyilvánvaló kérdés: mikor gyűrűztek be az irodalomba a nők, és mi az oka annak, hogy oly sokáig hallgatásba burkolóztak? A feltevés második részére nehéz lenne megmondani a választ, azonban hogy megnyugtassam kedves olvasóimat, az elsőre lehetséges. Eredjünk hát az első női költők nyomába!

A művelt, szellemes, irodalom iránt feltűnően érdeklődő nő először a 16. században lépett a színre. Persze ezen ne egy kiemelt személyt értsetek, hanem magát az egész női nemet. Ebben a letűnt korban jutott el odáig a társadalom, hogy a gyengébbik nemet is beengedte a társaság középpontjába, így a korábbinál nagyobb teret hagyva neki a kibontakozásra. A 16. században így ők is lehetőséget kaptak, hogy bekapcsolódjanak a kulturális életbe, és "majdnem" ugyanolyan jelentőséget kapjanak, mint a férfiak. Így kezdtek el hát ők verseket írni, azonban még ebben a korban is sokan vitatták azt, hogy ugyanolyan profin tudják művelni e mesterséget, mint a férfiak.
.

És a fenti ellenérzés a nőkkel kapcsolatosan a könyvkiadásokban is megjelent. Míg a férfiaknak akadály nélkül adtak ki-egy-egy művet, addig a nőket sokkal nagyobb fenntartással kezelték. Nem volt például mindegy, hogy a kedves hölgyalkotó milyen társadalmi körből származott. Ugyanis ha nem volt elég előkelő a származása, sokszor utasították el. Tudjátok, ez valahogy olyan lehetett, mint amikor a hercegkisasszonyt hozzá akarták adni a gazdag, ám cseppet sem jóképű, de temérdek pénzzel tömött királyfihoz... Na de kanyarodjunk vissza a 16. századhoz, ahol egyvalami biztosan kiderül a férfi és női költők különbségéről: ez pedig korántsem a társadalmi osztályban vagy hovatartozásban keresendő, hanem a minőségben. Tessék megkapaszkodni - hölgyek és urak egyaránt - ugyanis a két nem alkotásai között minőségi különbségek voltak. És mit gondoltak, kinek a javára? Na... meglepetést okozok valakinek, ha azt mondom, hogy megállapított tény, hogy a férfiak szakmailag jobbak voltak?

Ám nehogy azt higgyétek, hogy a nők mindig is reménytelenek voltak. Egyáltalán nem. Mindig is igyekeztek kitűnni, és megmutatni, hogy bizony, ők is lehetnek ugyanolyan tehetségesek, mint az erősebbik nem. És a reformáció megadta nekik azt a lehetőséget, hogy versbéli képességeiket ők is jobban kibontakoztassák. Kezdjük például az apácákkal. Annak idején már ők is írtak kódexeket. Azonban csak egy nagy bibi volt: hogy a szövegek másolásában és fordításaikban nem az ő mondanivalójuk fogalmazódott meg. Elfojtott művészi alkotásaik ennek hatására a reneszánsz korában jelentek meg először, amivel nagyban elősegítették a hölgyek is az anyanyelvi műveltség széleskörű elterjesztését, a reformációval karöltve.

Azonban volt itt ellenállás jócskán is. Nehogy azt higgyétek, hogy a nők dolga ezután simán ment. Hiába hozta magával a reformáció az írástudást és a kreatívabb művészetet, a gyengébbik nemnek így is sok akadállyal kellett megküzdenie, mire áttörték azt a bizonyos falat. Az ellenreformációval összekapcsolódó barokk például jól keresztbe tett nekik... Ez a kor nem igazán örült a nők alkotói próbálkozásainak, hiszen jogosan hihették a férfiak, hogy ledöntik őket helyükről. A nők versírását így nem igazán díjazták, azonban azt látták, hogy írásvágyukat teljes mértékig elfojtani lehetetlen. Így két dolgot hagytak meg nekik: a naplóírást, és a nem rendszeres, hanem néhai verselést.

Majd eljött a hölgyek számára az irodalmi megváltás. Ez volt a 18. századi felvilágosodás kora, melynek begyűrűzésével a női költészet már nem visszaszorítani való szörnnyé vált, hanem elfogadott polgári jelenséggé. Azonban ebben a korszakban a nők, csak úgy mint nagy férfi kortársaik, már nem olyan elcsépelt témákról írogattak, mint a szerelem, vagy a csöpögős érzelmek. Alkotásaiknak sokkal mélyebb, a korhoz kapcsolódó eszmei mondanivalójuk volt. Sőt, a hab a trotán, hogy férfi pályatársak még támogatták is a női kollégáik munkáját. Ezzel pedig az erősebb nm közreműködésével sikerült az, ami addig elképzelhetetlen volt: a nők egyszerre lettek családanyák és felvilágosodás eszméit hirdető, intellektuális gondolkodók. Ugyanakkor megmaradt a helyzet azon iróniája, ami átvonult a reformáción és a barokkon egyaránt, mégpedig: a nőket a felvilágosodásban immár elismerték, de! Mégsem tulajdonítottak nekik akkora jelentőséget, mint férfi kortársaiknak. Például az az örök hiedelem, amely átment több koron, még mindig megmaradt: általános volt az a nézet, hogy a nők nem írhatnak olyan színvonalas verseket, mint a férfiak, és ha egy nagyszerű mű például női név alatt jelent meg, arra azt legyintették: ez bizony csak férfi alkotása lehet.

Petrőczy Kata Szidónia

Szidóniát azért emeltem ki elsőnek, mert a leggazdagabb életmű bizony az övé. A világ első ismert költőnőinek alakja 1662-ben látta meg a napvilágot egy Habsburg - ellenes családban. Majd később ez változott, ugyanis férje, Thököly Imre révén egyre inkább a Habsburg-dinasztiához kezdett közeledni a família. Kata Később Magyarországon találkozott a barokk udvarral, ami számára egy teljesen új, ismeretlen légkörbe engedett betekintést. Míg első alkotásai mély érzelmekkel átszőtt versek voltak, későbbi pályájára már az eszmeiség rakta rá tollának nyomát. És hogy mi az, ami tovább színesítette kiapadhatatlan költészetét? Például férje erős katolicizálása és házastársi hűtlensége. Egyvalami azonban vitathatatlan:Petrőczy nagyban járult hozzá ahhoz, hogy a női költőket napjainkra (még ha ez sok időbe is telt), ugyanúgy elismerjék, mint a férfiak munkáit.
.

Daniel Polixenia

A 18. században, akkor, amikor a nők szerepe észrevehetően megnőtt a társadalomban, kiemelkedő szerepet töltött be a költészetben Daniel Polixenia, aki mellesleg Petrőczy kata Szidónia unokája volt. Önéletrajzaiból is ismert, önkínzó személyisége sokakban fakasztott érzékeny sebeket. Ugyanez volt igaz műveire is, ugyanis egész munkássága alatt az élet borús oldalából táplálkozott. A korszak női írói és költői közül talán az egyetlen, aki nem a kor szellemén filozofált, hanem saját életéből merítette a témákat. Alkotásaiban legtöbbször az Istenhez való fohászkodás jelent meg, erről tanúskodnak pietista hangvételű imái is.

Összeállításomhoz az alábbi forrásokat használtam:

S. Sárdi Margit: A magyar női költészet történetének első fejezete In. A magyar irodalom történetei I. Gondolat Kiadó, Budapest 2007
Petrőczy Kata Szidónia összes verse: http://mek.oszk.hu/01000/01015/01015.htm
(Árva) Bethlen Kata életműve: http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/02/276.html