Levél a télhez ~ Balázs Balázs művei

Kedves Tél!

Azért írok hozzád levelet, mert minden évben alig várom, hogy lecsapjon a világra mindent betöltő, csodálatos fehérséged. Egy kicsit bizonytalan vagyok, hogy magázzalak-e vagy vagy haveri hangnemben írjak, hiszen ha belegondolok, annyira idős vagy, hogy abba jópár nap beletelne, mire megszámolom. De mivel minden évben képes vagy újjászületni és beborítani minket hófehér kabátoddal, engedd meg, hogy tegezzelek! Remélem, nem haragszol baráti hangvételem miatt... Ha mégis, hozzám ne látogass el többet, és nincs az a nagy veszekedés, hogy ki nem állhatjuk egymást, én meg leöntelek szépen anyám főzéshez használatos forróvizes edényével.

Tudod, örülnék, ha idén karácsony előtt hullanál le. Olyan szép, amikor az ünnep előtt néhány nappal beköszöntesz, és tekeregsz a levegőben csodás pelyheiddel, amik varászlatos alakzatából olyan könnyen lesznek a kezemben szétolvadó, pillanat alatt eltűnő cseppecskék. Tudod, van egy fura szokásom. Amikor első nap megjössz, szeretek széttárt kézzel kiállni az udvarra, és várni, hogy a kabátomra, kesztyűimre és cipőm orrára hullj. Néha gyorsan utánad kapok, ha egy két csepped félremegy, mert egy pelyhedről sem akarok lemaradni. Aztán ha aznap estére elérted az öt centit, szépen belédfekszem - tudom, neked ez nem fáj - és kecses mozdulatokkal rajzolok egy testes angyalt rikító világodba. Aztán fogom magam és bemegyek, majd rárázlak a család vadonatúj perzsaszőnyegére, amit apám tegnap vett a Baumax-ban. És bár utánam mindig úgy néz ki benn az előszoba, mint a mocsok, azért elégedetten nézek hátra az ajtóból, hogy milyen szép művet csináltam odakinn.

Tudod, örülnék, ha most már szólnál, mielőtt jössz. Félre ne érts, tudom, hogy állandóan dolgozol és előkészületben vagy, ezért nem várok tőled válaszlevelet. Csupán annyit kérek, legalább egy nappal az érkezésed előtt küldd el a mínuszokat. Legalább nem kell akkor az utolsó pillanatban tökölnöm a téli kabátommal, meg azzal, hogy most hova játszottam el a síelős sapimat. Oké? És arról még nem is beszéltem, hogy van megjöveteled előrejelzésére még egy kívánságom. Tudom, legszívesebben elküldenél a francba, kedves Tél/Mr. Winter (vagy ahogy akarod), mert képzelem, hogy eleged lehet abból sok mitugrászból, akik jönnek, aztán rögtön el is takarítanak az útról. Aztán most itt még nekiállok neked én is ugrálni, mindenféle hülyeségre kérlek, ráadásul korban is egy kis seggnyalónak számítok hozzád képest. De tégy meg nekem még legalább annyit, hogy ha elővettem a téli cuccomat, küldesz nekem előre pár előőrsöt... légyszi! Persze nem Mikulás, hanem felhő formájában, aztán időben rendelhetem az Unimogot, meg telefonálhatok apámnak, hogy idén hova a francba tettük a hókotrót. Ugye tél, nem nagy kérés? Ha voltál annyira vagány, hogy tavaly is meglátogattál, meg azelőtt is, biztos el tudsz jönni most már úgy is, ahogy kérem.

Tudod tél, örülnék ha idén nem késnél el. Nem szeretem, amikor később jössz, és legyek hozzád őszinte? Na jó, egyenesen rühellem. Tavaly is mi volt ez? Egész decemberbe csak szórakoztál itt mindenkivel. Kezdődött azzal, hogy előreküldted a mínuszkollégát, aztán jó hideg lett. Te meg nem tudom hol a tökömbe maradtál, de annyira számítottunk rád a hugommal, hogy felvásároltuk a világ összes karácsonyi égősorát, hogy feldíszítsük vele a házat, azon a címen, hogy pár nap és megjössz. Hát nem jöttél el. Talán ősz kolléga elfelejtett szólni, vagy egyszerűen csak túl jól érezted magad valahol? Aztán meg... hipp-hopp lement a karácsony, szilveszter meg minden gebasz, mi meg leszedtük a díszítést apámmal a házról, sőt, a kis ezüstfenyőről az izzókat, amik úgy szikráztak egy hónapig, hogy azt már csak te überelhettél volna rá! Oké, ezt még lenyeltem, hogy nem jöttél, majd miután kezdtem neked teljes mértékben megbocsátani, mit csinálsz? Eljön február, aztán egy szó nélkül ránk törsz, ráadásul nem csupán váratlan, de teljesen illetlen módon is, mivel még csak nem is kopogtál. Ne haragudj tél, de uriember ilyet nem csinál! Legalább szóltál volna időbe, hogy februárban jössz, és akkor nem szidlak istenesen, miközben félóránként megyek ki téged eltakarítani az utcára. Majd összeszartam magam attól a hólapátolástól, de tudod mit, kedves tél kolléga? Én így is szeretlek.

De legjobban úgy, ha december 24.-én küldöd el hókollégát. Olyankor legalább nem hiába vannak feltekerve a karácsonyi égők és izzósorok, szépen csingi-lingizik minden díszecske, és én sem káromkodom el magam kiszámíthatatlan voltod miatt... Hanem! Tudod, mit csinálok? Biztos szoktad látni, és nem csak én vagyok az egyetlen, de ha tudni akarod, ezt is elmondom. Nem, kedves tél, nem csak angyalkázom benned, ha meglátlak. Fogom a fényképezőgépet, és kattintok rólad néhány csodás fotót. Ha időben jössz, olyan varázslatos mesevilágot és meghitt hangulatot tudsz nekünk csinálni, hogy szebbé varázsolod az év legcsodásabb napját. Amikor Szenteste hullasz le hozzánk, nekem egyszerűen nincs kedvem megfogni azt a rohadt lapátot és eltakarítani az útból. Ehelyett tudod mihez van igazán kedvem, aminek engedek is? Odaállok az ablakhoz, hozzányomom az orrom és a homlokom, majd ismét gyermekké válva bámulom ahogy egyre csak

hullsz... hullsz... hullsz...
hullsz...

hullsz... hullsz...

hullsz... hullsz... hullsz...

7700 Mohács Üdvözlettel: