Égből pottyant segítség ~ Balázs Balázs művei

- Segíthetek? - kérdezte egy női hang a zsivajból. Erika letette a nehéz ládát a járdára, és lihegve hátrafordult.

- Igen. Jó lenne. - válaszolta, és leguggolt, hogy kifújja magát. Közben az ismeretlen asszony egy pillanat alatt felkapta a régi szegecses faeszközt, és kérdőn nézett Erikára.

- Merre vigyem?

Erika csodálkozva nézett vissza rá, majd lassan feleszmélve válaszolt.

- Az édesanyámnak viszem. Nagy Lajos utca.

- Rendben. Menjünk. - mondta az ismeretlen asszony, hóna alá szorítva a ládát.

- Ha szeretné, vihetjük ketten. Úgy könnyebb magának is. - ajánlkozott Erika. - Különben megtudhatnám a nevét?

- Engem Ilonának hívnak. Na jöjjön, fogja meg a hátulját! - mondta a nő, és Erika kezébe csúsztatta a láda kényelmesebb végét. Már csak megerősítésre várt. - Na, mehetünk?

- Igen. Nosza rajta! nyugtázta Erika, majd mit sem törődve az utcán bámészkodókkal, zavartalanul folytatta útját égből pottyant segítőjével.

- Tudja, magát egy angyal küldte! - hálálkodott mézes-mázosan.

- Ne köszönje! Tulajdonképpen igazán nincs mit. Én tudom milyen az, mikor az ember magára marad. - taglalta, miközben befordultak a sarkon. - Én nemrég elvesztettem a fiamat. Egész ifjúkorban érte a halál. A férjem meg otthagyott tavaly egy másik nő miatt. Valami csinos kis liba... de biztos nem a fejénél fogva tekerte el az énuram eszét, hanem valahol máshol.

- Részvétem, asszonyom. - szánakozott Erika őszintén. - A fia hány éves volt, ha megkérdezhetem? - érdeklődött tapintatosan.

- 18. - nézett hátra fél szemmel Ilona. - Éppen belépett a felnőtt korba. Aztán már nem maradt ideje tovább érni.

- Mi történt vele?

- Autóbaleset. Még ezen a nyáron történt. Elmentek a haverokkal bulizni. Tudja, ők manapság a szórakozást így nevezik. Az volt a fiam veszte, hogy visszafelé is velük jött. Csak tudja, mi volt a baj?

- Mi, asszonyom? - érdeklődött Erika fokozott kíváncsisággal.

- Az, hogy a sofőr részeg lett. Öten akartak visszajönni a kocsival, és ebből mind az öten ittak. - meslte Ilona.

- Ejh! - szorította össze Erika bosszúsan a fogát, miközben rosszallón rázta fejét.

- Az hát! És mivel az én fiam csak egy üveggel döntött le, ő vállalta a visszautat. De már nem jutottak haza sajnos. Éjjel beleszaladtak egy karambolba. Csak egy srác élte túl.

- Ohh... Részvétem. - sütötte le szemét Era.

- Köszönöm. - mondta Ili, miközben lépdeltek tovább az egyenetlen járdán. Éppen a város legforgalmasabb szakaszát rótták. Erikát már nem tudta érdekelni a sok bámuló ember, akiknek szeme minduntalan rajta és égből pottyant segítőjén időzött. Sokkal jobban elkezdte érdekelni ez az asszony. Sajnálta, és azon kezdett morfondírozni, hogyan tudna neki ő is segíteni.

- És most hogy van hölgyem? - vetette közbe a kérdést.

- Hát nem a legjobban. - sóhajtott a faggatott fél. - Kicsit szegényesen. De azért valahogy csak elboldogulok.

- Tudja, én boldog családban élek. - kezdte Era. - Két gyerekem van, a fiú Dániel 10, a lány Flóra pedig 15.

- Na, ennek szívből örülök! - mosolygott örömteli arccal Ili.

- A férjem vállalkozó. - folytatta Erika.- Én tanárnő vagyok. De tudja, azért néha nekem is nehéz a gyerekekkel. - vallotta be vonakodva.

- Hát, azt elhiszem! Nagyon önfejűek ma a fiatalok! Nehéz őket kordában tartani! Hát majd meglátja, ha a magáé is igazán elkezdenek ám nőni! - csattant fel figyelmeztető hangnemben Ilona. Majd nyugodtan így folytatta:

- Ha ügyesen neveli őket, nem olyanok lesznek, mint most a többség. Nézzen végig az embereken! Mindegyik csak bociszemekkel bambul ránk, hogy mi a fenét csinál ez a két nő. Pedig segíthetnének! - állapította meg, majd egy nagy szusz kíséretében lerakta a ládát. kezei a zsebében kezdtek matatni. Fáradtan elővette kendőjét, és megtörölt egy gyöngyöző homlokot.

- Álljunk meg egy kicsit pihenni! - kérte szelíden.

- Szerintem is. - helyeselt Era egy fejbiccentéssel, majd kényelmesen a ládára ült.

Körülöttük a város kezdett lenyugodni. A hangok egyre halkultak, és a külvilág részei megannyi darabkákra estek szét. Era és Ilona most egymásra figyeltek. Kizárva minden zavaró tényezőt és fület megbántó hangorkánt. Az ő néma zsivajuk volt ez.